2013. szeptember 22., vasárnap

A helyzet rendeződik

Csak tudnám minek teszek fogadalmakat, ha úgysem tartom be őket :) De most már hogy végre véglegesedni látszik az órarendem, valószínűleg szerdánként lesz időm bejegyezni, mivel aznap nincs egy órám sem, ahogyan pénteken sincsen. Igen, én sem igazán értem, hogy tudtam azt összehozni, hogy 6 kurzust hallgatok plusz még három német nyelvi kurzust, és még így is szabad a szerda és a péntek :) Ez valószínűleg attól lehet, hogy egyik órámhoz sem tartozik érdekes módon gyakorlat, csak előadás van, és abból vizsgázunk majd, illetve majd valamikor még egy csoportos beadandó feladat is vár ránk.

Csütörtökön volt az International Day az egyetemen, ahol körbe lehetett menni és végig lehetett nézni az összes országot, ahova az ember kiutazhat az egyetemről. Az országokat pedig stílszerűen az itt levő cserediákok képviselték.
Így rám Magyarország képviselete hárult, sajnos egyedül voltam, mert a többi magyarnak órája volt, megjegyzem egyébként nekem is, csak én ezt fontosabbnak gondoltam. Nos, nem ez volt az első tévedésem kint tartózkodásom alatt, és félek tőle, hogy nem is az utolsó. Nagy murinak harangozták be az eseményt, többször is kaptuk a spam-et az International Office-tól, hogy jöjjünk el képviselni, ahhoz képest nem volt nagy durranás. A magyar asztal a törökkel volt együtt és nemcsak ahhoz, de a többiekéhez képest is siralmas volt, az asztalon csak a Corvinus egyetem anyagai voltak, az egész rettentő üresnek hatott. Sok érdeklődő nem is volt, kb. 4-5 embert igazíthattam útba a 2 óra alatt. Én értem, hogy nyilván nem tudjuk felvenni a versenyt egy USA-val, vagy Nagy-Britanniával, de ezért nm érte meg kihagyni egy németórát az tuti. Bár a végén a szervező megnyugtatott, hogy pedig Magyarország és a Corvinus egyetem az egyik legnépszerűbb célpont a német diákok körében, csak remélni tudom, hogy ez így van.

A magyar stand. Elég szomorú látvány mit ne mondjak...

Az egyetem ablakaiban a nemzetek zászlói lógtak (amíg a szél fel nem csavarta őket). A magyart nem láttam köztük


Pénteken életemben először ellátogattam egy konditerembe, nevezetesen az egyetem konditermébe, ahol az első látogatás ingyenes. Egyik spanyol srác vezetett be engem a testedzés alapjaiba, hogyan is működik ez pontosan. Nem mondom, hogy mindent felfogtam, de az alapok megvannak :) Az viszont biztos, hogy a karom azóta is merev, lehet kicsit túlerőltettem.

Szombat ismét a testedzés jegyében telt, beharangoztak egy futóeseményt az FB-csoportban, sokakat érdekelt, gondoltam jó muri lesz. Aztán egyedül a szervező és én mentem el, meg még egy srác keveredett hozzánk még valahonnan. Azért lenyomtam az 5 kilómétert. Az este egy filmezéssel zárult.

Vasárnap ismét nem sok dologról tudok beszámolni, azon felül, hogy elköltöztem. Bizony, kicuccoltam a régi szobámból és bevettem az újat.
Ég veled régi szoba

És hello új
A felső kép a kirámolás utáni állapot, alsó pedig a berámolás utáni értelemszerűen. Szerettem a régi szállást, tágas volt rendezett, az újról ez már nem igazán mondható el. A közös konyhában rögtön egy kiborult szemeteszsák fogadott, illetve elég nagy a kupleráj és muslicák is vannak. Hát úgy néz ki, hogy az új lakótársaim nem éppen tisztaság és rendmániások, mint ahogyan az előző lakótársam volt, de majd csak lesz ez is valahogy, én inkább örülök, hogy tető van a fejem felett.

2013. szeptember 18., szerda

A történet folytatódik

Kicsit elmaradtam a blogírásban mostanság, ezért elnézést, igyekszem mostantól tartani az ütemet, kb. 2-3 naponta jövök új poszttal, mert egy hete nehéz összefoglalni, mert sok minden történik. De most mégis ezt kísérlem meg.

12.-e csütörtökkel hagytuk abba. Első órámon 8:30-kor újabb kellemetlen meglepetés várt a Leadership and Motivation órán, mégpedig, hogy a gyakorlatot kedd 8:30-ra tették és inkább arra tessék bejárni. Úgyhogy most úgy állunk, hogy hétfőm, kedden és csütörtökön 8:30-kor kezdek :( De most már remélem ez volt az utolsó babrálás az órarendemben.
Aznap elmenetem a nyelvórára és úgy néz ki sikerül cserélnem. Ez egy General Language Course volt, B2-es, de tudtam tartani a ritmust, így úgy néz ki csak a beszéddel van gond.

Pénteken este célba vettük ismételten a Wurstmarktot. Természetesen sok újdonság nem volt, csak az, hogy még több ember volt. A sátrakban az asztalon táncoltak az emberek a zenére, mozdulni sem lehetett jóformán a tömegben.
Vásári forgatag
A magyar vonatkozás itt sem maradt el :)

Az egyik sátor belülről. Az asztal sem volt akadály, hogy valaki táncoljon.


Ráadásul a mobilhálózat persze a sok ember miatt azonnal túlterhelődött, így telefonálni lehetetlen volt, SMS-ek is csak kb. 15 perces késéssel érkeztek meg. Nem csoda , hogy nem nagyon tudtuk egymást megtalálni a többi csoporttal. Azonban most felültem 3 játékra is, Óriáskerék, Log Flume és egy Artistico nevezetű óriási lengő izé, kb. mint nálunk otthon anno a Pirate nevű hajó volt a Vidámparkban, csak ez túlment a 180 fokon is a kilengésben.
A Wurstmarkt óriáskereke
Wurstmarkt az óriáskerékről
A másik fő attrakció, az Artistico
Jó dolog a Wurtsmarkt de nem egy olcsó buli, fél liter bor 4-5 Euró, ahogy a játékokon is egy menet 5 Euróba fáj. De azért 3 órakkor értünk haza aznap, úgyhogy nincs okom panaszra.

Szombaton "reggel" 11-re a VISUM egy Breakfast & Movie programot szervezett, azaz egy moziba mentünk, kaptunk reggelit, ami egy sós és egy édes péksüteményből, valamint egy joghurtból és egy gyümölcsből állt. 12-kor pedig megnéztük a Nagy Gatsby-t (angolul, német felirattal). Meg kell mondjam, kifejezetten tetszett a film, ajánlom mindenkinek.
Annyit kell még tudni, hogy kb. itt ment tönkre teljesen az időjárás Mannheimban, a nyárnak véglegesen vége lett, innentől kezdve borongós, esős napok következtek.

Vasárnap kiruccantunk Straßburgba, Franciaországba. Az idő bár nem volt a legjobb, szerencsére nem esett sokat az eső. Maga a város nagyon szép, tele van kis francia házakkal, virágok az ablakban, olyan érzésem volt, mintha Franciaország közepén járnék, holott kb. 50 km-re voltunk a határtól. Straßburg sokszor gazdát cserélt a 20. században, talán ezért is igyekeznek a franciák minél inkább a "magukévá tenni" a várost. Kétségtelenül több francia jegyet hordoz a város magán, mint németet. Rengeteg kép készült, amit itt találtok meg.

A jegyfoglalással volt egy kis problémám, ugyanis későn értesültem az útról, így a busztársaság oldalán már elfogyott a jegy a visszaútra. Persze nem adtam fel a dolgot, és mivel nem volt kedvem a későbbi busszal visszajönni, kerestem egy másik busztársaságot, max visszafele nem a csoporttal megyek. Találtam is, ráadásul a busz ugyanakkor, ugyanonnan indult. Kicsit gyanús volt az ügy, de hát legfeljebb egymás mögött megyünk. Felszállás előtt aztán kétségbeesetten kezdtem keresni a buszomat, sehol sem találtam a cég márkajelzését. Aztán csak megkérdeztem a buszsofőrt azon a buszon, amivel a többiek mentek, hogy mégis nem tudja-e, hogy a konkurencia busza hol van? Erre kiderült, hogy a két társaság nem konkurenciája egymásnak, hanem partnerek, így bár máshol vettem a jegyet, én is azzal a busszal megyek, amivel a többiek. Csodálkoztak is, amikor mégis felbukkantam, de így a visszaúton sem voltam egyedül :)

Hétfő különleges nap volt, ugyanis az egyik kurzusom keretében egy egész napos Design Thinking workshopon vehettem részt az SAP főhadiszállásán, St. Leon-Rot-ban. Csapatokba szerveződve végigcsináltunk egy ötletelési folyamatot egy adott problémára, közben teleraktuk a táblákat post-it-el, rendezgettük az ötleteket, Brainstormingoltunk és sok minden egyéb. Végén elő is kellett adni a dolgot a többieknek. Nagyon élveztem a dolgot, nemcsak mert magánál az SAP-nál jártam, de nagyon életszagú volt az egész, láthattam, hogy hogyan működik a valóságban is egy ötletelés és prototípusépítés. Már csak ezért megérte felvenni a tárgyat.
SAP 15-ös épület, ahol a worshop volt
A nap eredménye


Legnagyobb ellenségünk, ez az ügyes kis időmérő volt

A nap fényét csak az emelte tovább, hogy e-mail jött az ukrán lánytól. Sebesen kezdett kalapálni a szívem, amikor megnyitottam a levelet, gyanítottam, hogy a vízuma ügyében ír.
Megkapta!
2-3 nap múlva utazik el!!
Megoldódott a szállásom!!!
Örömöm mondanom sem kell, leírhatatlan volt. Több, mint száz sikertelen mail után, megvan a szállásom December végéig, ráadásul 260 Euróért, ami piszok olcsónak számít most.

Kedd ismét reggel 8:30-kor indult, de ekkor már rettenetesen fáradt voltam, vasárnap óta alig aludtam valamit. Azért még elmentem egy könyvtári bevezető sétára, ahol megmutatták mit hol találok, illetve hogyan működik a kölcsönzés, nem is ártott, mert eltér az itteni rendszer a többitől. A könyvek nagy részét nem lehet kikölcsönözni, ezért is tart a könyvtár éjfélig nyitva (hétvégén is), vizsgaidőszakban egyenesen hajnali kettőig vannak. Ha kölcsönzöl, azt is online kell megtenned és másnap mehetsz érte, csak a tankönyvtár ilyen polcról leemelős rendszerű. A könyvtár nagyságát mutatja az is, hogy külön könyvtára van mindegyik karnak. Említést érdemel, hogy külön annak csoportmunkaszobák, amik bármikor használhatóak, ráadásul mindegyik Smart-boarddal felszerelt. Mint informatikus vénájú ember, egészen elérzékenyültem ennek hallatán :)
Aznap már a B1-es Oral communication órára ültem be, bár sokan voltunk, szerencsére éppen elfértünk, így maradhattam. Az óra persze sokkal követhetőbb volt, mint előző héten. Az estét, mint mindig egy International party zárta, sajnos ezt azonban most skippeltem, mert nemcsak hogy fáradt voltam (3 napja alig aludtam, ráadásul aznap Rock'n'Roll óra is volt), de mivel az előző hetekben mindkét Corvinusos Erasmusos megfázott, most rajtam volt a sor, hogy bezárjam a kört :(. Szerencsére nem komoly a dolog, pár nap alatt kihordom.

Szerdán azon kívül, hogy aludtam egy jót és rendbe tettem a nyelvi kurzusokat nem sok dolog történt. Kiderült, hogy mehetek a VISUM-al Münchenbe (mivel túl sokan jelentkeztek, sorsolással döntötték el ki jöhet), illetve leszerveztem a Berlini utazásomat is, kihasználva azt, hogy itt Október 3.-a ünnepnap (német egység), illetve hogy szerdánként nincs órám, így szerdán indulok (okt. 2.-a) és 6.-án jövök haza. Közben kiderült, hogy persze elnéztem és mégis lesz órám szerdán pont aznap, de van egy érzésem, hogy ez bizony kimarad, mivel Berlinben az Október 3.-a állítólag nagy ünnep. De ez még holnap tisztázódik.
Dél környékén írt az ukrán lány egy SMS-t hogy ma utazik, így menjek át a kulcsért és írjuk alá a szerződést. Ez meg is történt, úgyhogy már nálam van a kulcs, innentől a dolog végleges, hétvégén költözöm.
Közben próbáltam párt találni a Running dinerre, ez egy olyan esemény, hogy egy másik emberrel összeállsz, majd megmondják mit kell főznöd (előétel, főétel, desszert) és hova kell majd menned elfogyasztani a fogásokat. Azaz mindegyik fogást máshol eszitek meg, közben pedig megismerkedsz új emberekkel. Sajnos mindenkinek, akit megkérdeztem már volt párja vagy nem akart menni, így hát kiposztoltam az FB-csoportba, hogy párt keresek. 15 perc múlva jelentkezett egy amerikai lány, hogy társulunk-e? Úgy néz ki ez a hirdetésre válaszolás itt Németországban nagyon megy :)

2013. szeptember 11., szerda

Egyszer fent, egyszer lent

Leginkább így tudnám jellemezni az elmúlt két napot. Kedd volt a lent, ma pedig a fent.

A tegnap ugyanis elég rosszul sült el, mondjuk örültem, hogy még sincsen órám reggel 8:30-kor (eredetileg ugyanis lett volna, aztán hétfő este módosítottak és most már nincs), azonban a Semantic Web Technologies tárgynak megvolt az első gyakorlata, ahol megmutatták, hogy a Team Projectben mit várnak tőlünk. Akkor fogtam fel, hogy az itteni Wirtschaftsinformatik (röviden Wifo) képzés inkább a BME képzésére hasonlít, elég erős programozási tudás van benne. Tulajdonképpen egy komplett alkalmazást lefejlesztését várták tőlünk, leginkább mobil alkalmazást, ami szemantikus web technológiát használ. Ráadásul Java nyelvet javasolták ehhez (bár nem kötötték ki, hogy ebben kell), valószínűleg a csapat többi tagja ezt használná, én meg ugye csak egy alap Java tudással bírok. Ráadásul úgy látom egyedül vagyok cserediák, úgyhogy én lennék a csapat fekete báránya, lehet hogy ezt a kurzust inkább kukázni fogom, túl sok melót kellene beleölnöm ahhoz képest, hogy ez nekem csak egy választható tárgy. Van másik helyette amúgy is.

Másik kudarc a kommunikációs német nyelvóra volt, mondjuk úgy hogy hiba volt hinni a szintfelmérő tesztnek, amit a jelentkezés előtt írtunk, miszerint B2-es szinten vagyok németből, beszédben biztos hogy nem, nem tudtam az órát követni.

Harmadik kellemetlen meglepetés a tesi lett, elmentem egy Rock and Roll órára, mondván hol másutt tanulhatsz ingyen táncolni? Párom nem volt, gondoltam majdcsak lesz ott lány, minden táncos kurzuson több lány van a kelleténél. Hát nem, itt 4 fiúval volt több, mint lány. Mondjuk ebbe beletartozik, hogy két lány mindenképpen együtt akart táncolni, de úgyis 2-vel több fiú volt. Ha most az a reakciód, hogy "mi van, egy tánckurzuson több a fiú, mint a lány?", megnyugtatlak, mindenki így reagált, még a tanárok is és azok is, akiknek ezt elmeséltem aznap :) Úgy néz ki, hogy amióta megérkeztem Németországba a feje tetejére állt minden.

Szerda azonban határozottan sikeres volt, ugyanis sikerült bejutnom egy "E-business and Electronic Markets" nevű kurzusra, amit ráadásul el tudtam itthon fogadtatni kötelezően választható tárgynak. Ez azt jelenti, hogy a szakszemen kívül csak egy tárgyat kell idekintről megcsinálnom, azaz összesen NÉGY tárgyat tudtam elfogadtatni otthon az itteniekből. Na ezt csinálja utánam valaki :D
Illetve beszéltem a nemzetközi irodával is, és valószínűleg át tudom variálni a német kurzusaimat, azaz beszédből lejjebb tudok egy szinttel menni. Hogy a többivel is lejjebb megyek-e még nem tudom.

Este azonban újra német kurzus, illetőleg most kicsit másképp, A VISUM egy Café Lingua-t szervezett, ahol a nemzetközi diákok német diákokkal gyakorolhatják a német nyelvet. Regisztrálós volt az esemény, de szerencsére még időben elkaptam és bejutottam :)

2013. szeptember 9., hétfő

Und los geht's

Bizony, végre megindult számomra is az oktatás az egyetemen, végül csak bevártam az otthoni startot :) Az első két óra a szokásos bevezetés volt, érdekesnek igérkezik mind a két tárgy, vendégelőadók fogják szinesíteni a műsort, illetve Üzleti Intelligencia órán valós adatokkal fogunk dolgozni az Accenture cég jóvoltából, ahova a végén el is megyünk és ott mutatjuk majd be, hogy a csapatunk mire jutott. Tipikusan az, ami nagyon jól hangzik, de már előre látom mennyi munka lesz vele. De hát ezért jöttem :)

A reggelemet csak egy e-mail keserítette meg, mégpedig hogy nem engem választottak a SAP Hana kurzusra, mint kiderült, programozásban jártas és fejlesztési projektekben tapasztalt embert kerestek. Mondjuk az mellékes, hogy pont ezért jelentkeztem, mert el akartam sajátítani azt, hogyen kell programozási projektben részt venni, nem értem miért azokat keresték, akik mindezt már tudják? De ez már csak magánvélemény, nézzük a jó oldalát, legalább be tudok menni a többi órámra is, illetve a szombatom is szabad :)

Délután megvolt az első német nyelvi kurzusom is, B2-es nyelvtan, határozottan jó volt, a tanár eszméletlenül szépen beszélt németül, zene volt a nyelvre kihegyezett füleimnek :) A dolognak külön megvan az a szépsége, hogy ha valamit nem értesz, vagy nem tudod mit jelent, akkor a tanár kénytelen németül magyarázni, esetleg angolul tudja megmondani a szó jelentését, magyarul maximum ha kinézed egy szótárból. Tehát ismét bele vagyok kényszerítve a németbe.

Estefele elmentem az első sportórámra is, a kezdő röplabdát szúrtam ki magamnak. Nem volt rossz, csak már megint ez a rengeteg ember... 3 pályán játszottunk 6 fős csapatokban, és még így is körjáték volt, azaz minden második játéknál pihentél. És persze minden németül ment, ráadásul gyorsan beszéltek, így elég nehéz volt lépést tartanom. Az, hogy persze röplabda tudásom igen hiányos csak hab volt a tortán. De jövök máskor is, csak remélem kevesebben lesznek kicsit.

Az estét a szokásos Stammtisch zárta.

2013. szeptember 8., vasárnap

Az "első" hét

Eltelt egy hét, ideje egy újabb bejegyzésnek. Miért az idézőjel? Mindjárt kiderül.

Ez a hét már kicsit gyorsabban pergett, mint az előző, a Nemzetközi diákoknak programokat szervező VISUM diákszervezet (kb. mint nálunk az ESN) aktivizálta magát, hétfőnként beszélgetős beülős (illetve egy idő után inkább már csak beállós) Stammtisch (Törzsasztal) lesz az L3-ban, keddenként International party és még sok program. De mindenről szépen sorban.
Az egyetem első hete elég érdekesen alakult, ahogy írtam már, minden a második héten indul, összesen egy darab előadásom volt Semantic Web Technologies-ből, illetve ajánlottak egy másik kurzust, ahol az előadáson a Scrum szoftverfejlesztési módszerről tanulunk, a gyakorlaton pedig ez alapján kell lefejleszteni egy mobil alkalmazást egy fodrászüzletnek. Az elméletben benne van egy egész napos látogatás az SAP-nál, a gyakorlatba pedig beletartozik egy 4 napos SAP HANA-platform tréning is ingyen (ezért is tetszett meg), hátulütője a dolognak, hogy ezzel semmilyen másik órára nem fogok tudni bemenni a jövő héten szerdától szombatig. Igen, itt olykor szombaton is van óra :(, szerencsére ez nem gyakori. A másik dolog, hogy az előadás és a gyakorlat külön-külön 6-6 kredit, így lehet kicsit sok lesz 46 kredit egy félévre, ettől függetlenül jelentkeztem mindkettőre, majd szortírozok.

A Stammtisch egész jól sült el, bár kicsit sokan lettünk a végére, ez már lassan megszokott, pár új arccal megismerkedtem. Bár azt a mai napig sem értem, hogy az egyik lengyel, de Angliában tanuló srác, akivel beszélgettem miért a LinkedIn-profilomat kérte el a Facebook helyett...
Kedden a partyn a nemzetünk színeit kellett viselnünk, mivel ezt nem tudtam előre, sajnos bár lett volna piros fehér zöld ruhám, mind pólók vagy ingek, így nem vehettem fel egyszerre többet :( De azért a másik két magyar lánnyal így is kiraktuk a magyar zászlót.

Szerdán egy szülinapi buliba csöppentem bele egy kanadai srác jóvoltából, ahol szintén megismertem pár amerikai srácot, illetve pár további lengyelt is. Szegények mondjuk kicsit már be voltak rúgva, de eszméletlenül megörültek, amikor megtudták, hogy magyar vagyok, azonnal jött a "lengyel magyar két jó barát, együtt harcol, együtt issza borát". Igazán különleges érzés volt, amikor azért voltam sztár, mert magyar vagyok :) Mondanám, hogy szereztem két jó havert, de sajnos tartok tőle, hogy nem is emlékeznek már rám. De majd a következő Stammtischen kiderül, már ha ott lesznek.

A következő megálló a csütörtöki Schneckenhof party volt, amit a lakótársam diákszervezete rendezett, úgyhogy a részvétel kötelező volt :) A party maga nem különbözött sokban az előzőtől, a zenén kívül minden ugyanaz. Pontosabban a DJ más, de ugye ő is nagyjából ugyanazokat a slágereket pakolja, pl. Avicci - Wake me up című örökbecsűjét szerintem lassan nem telik el nap, hogy ne hallanám legalább egyszer.

Szombaton a Visum szervezett egy kis portyázást a városban, meg kellett találni bizonyos helyeket és kideríteni egy-két infót, illetve olykor egy feladat végrehajtása volt a cél. Sajnos többször rossz irányban indultunk el, így két óra alatt a négy teljesítendő lapból kettőt sikerült megcsinálnunk, harmadiknál feladtuk, mivel csak 15 perc volt hátra. Hogy hogy nem, nem mi nyertünk...
Szombat este volt a Schlossfest, így a kastély részében az egyetemnek mindenféle koncert volt, illetve este Schneckenhof party. Utóbbira nem mentem el (kicsit elég volt a partyból a hétre), hanem Heidelbergbe mentünk át megnézni a tűzijátékot este. Éppen elértük a kezdetét, szép volt, bár többen sérelmezték, h túl rövid, amit mondjuk nem értek, egy tűzijáték általában 10-15 perc. Ha ennél hosszabbat szeretnél, gyere Budapestre Aug. 20.-án, na az nem rövid. Én legalábbis ezt mondtam nekik ;)

Vasárnap ismét egy lustálkodós napnak indult, de aztán este elmentünk Bad Dürkheimba a Wurstmarktra. Valószínűleg a Vurstli szavunk innen eredhet, mert igazából ahhoz tudnám hasonlítani, árultak ott mindent, édességtől kezdve, bigyókon keresztül a különféle sült kolbászig mindent. Meg persze bor is volt bőven, mert ez egyben Weinfest is. És persze rengeteg vidámparki játék, óriáskerék, dodzsem, Log Flume (vizes pályán mész egy farönk alakú csónakban, hasonló a Vidámparkban anno Insral Jump néven futott) szellemvasút, mintha az egész Vidámpark kitelepült volna, csak (sajnos) ezek a játékok sokkal jobbnak tűntek (lányok nem akarták kipróbálni őket, én meg egyedül... na értitek). A bor kifejezetten jó, egy édesebb traminit kóstoltam, a sült kolbász viszont egyenesen mennyei volt, életemben nem ettem még ennél ízletesebbet. Kár, hogy a bor is és a kolbász is elég drága mulatság itt (borból fél liter 5 Euró, egy kolbász zsömlében 3 Euró), de megérte. Pénteken megyünk vissza a Visum kíséretében és akkor talán (végre) pár játékra is felülünk.

2013. szeptember 1., vasárnap

Érkezés és a nulladik hét

Nos itt volnánk, megérkeztem Mannheimba ahol a következő (remélhetőleg) négy hónapot el fogom tölteni. A blogot hetente tervezem vezetni, esetenként gyakrabban és igyekszem képekkel megtömni, bár olykor lehet, hogy ezek kicsit késnek, ahogy az időm engedni fogja.
Az első héten megírnám a legfontosabbakat
Mannheimról, egyelőre csak így, ömlesztve, aztán ezek majd külön oldalt kapnak, a blogba csak az élméyek kerülnek majd :)

Szállás

A szállás témát ugye mint sokan tudjátok eléggé megszívtam, úgyhogy ez még mindig egy levegőben lógó kérdés, ráadásul én még szerencsésnek mondhatom magam, van, akinek még szeptember végéig sincs szállása. Őrület, hogy mi megy itt Németországban e téren, és egyszerűen nem vagyok képes megérteni, hogy az egyetem miért nem segít a külföldi diákoknak, én kis híján emiatt nem is jöttem ki. Addig is folyamatosan böngészem a hirdetéseket, de elég reménytelen a helyzet, ami van hirdetés az drága (350 Euró per hó környéke) és rohadt messze van az egyetemtől, 30 perc villamossal. Na ne... Többen javasolták, hogy várjak Októberig, addigra talán csillapodik kicsit a szitu. Meg azt se felejtsük, hogy van egy Couchsurf lehetőségem is, pár hétig az is jó lehet :) Az biztos, hogy a jelenlegi helyemen Október 1.-ig maradhatok, meg még persze simán az is lehet, hogy az ukrán lány megkapja azt a nyavalyás vízumot.

Közlekedés

Mannheim közlekedéséről nemigen lehet önmagában beszélni, inkább az egész környékéről. Ezt hívják Metropolregion-Rhein-Neckar-nak, a Rajna és a Neckar folyó után, lényegében ez választja el Mannheimot
Ludwigshafentől és a többi résztől. 10 villamosvonal van itt, amikből egyesek a környékbeli kisvárosokba is elmennek, pl. Heidelbergbe vagy Bad Dürkheimba, szóval némelyikük már-már afféle HÉV-ként is üzemel. Persze Mannheimban találkozik majdnem az összes vonal így a városon belüli közlekedés viszonylag gyors, bár arra vigyázni kell, hogy mindegyik villamos csúcsidőben is 10 percenként jár. Persze buszok is vannak, azok 20 percenként várhatóak. Diákként érdemes megvenni a Semesterticket-et, amit az itteni diákodra nyomnak rá, és azzal kb. az egész régiót beutazhatod, nem csak
Mannheimot fél évig 148 Euróért. Nem olcsó, de mindenképpen megéri.
Az viszont nagyon bosszantó, hogy jó németesen minden a végletekig le van szabályozva, olykor már túlzásba is esnek szerintem. Amikor gyalogosként közlekedek, kb. 5 percbe telik, mire átjutok az úton, mert általában két menetben lehet átmenni (először csak az út közepéig, és persze nem mindig vannak a lámpák szinkronban), illetve a forgalom is mindig egy irányba megy csak egyszerre
(tehát külön van időpont arra, hogy kanyarodj egy kereszteződésnél). Ja, és itt nincs zebra, csak az átkelőhely két széle van csíkokkal felfestve
(kb. 5 percig kerestem a gyalogos-átkelőhelyet, mire rájöttem, hogy itt ezt így jelölik), illetve a gyalogos zöld itt nem villog, egyből pirosra vált. Mondanom sem kell hányszor kaptam gutaütést átkelés közben, mire ezt észrevettem :)

Város

Mannheim szíve a Quadrate, elsősorban itt járkáltam az első héten. Érdekes, hogy nem utcák vannak, hanem blokkok, mint egy sakktáblán, így az egyes tömböknek van nevük, mint pl. A2. És ez egyben a cím is, teljesen érvényes cím, ha valaki a H5 2-3-ban lakik. A rendszeres hétfő esti összejövetelek is csak egyszerűen az L3-ban vannak (igaz itt a bárt is így hívják). Sok a bolt, rengeteg a diszkont áruház (Aldi, Lidl, Penny és még több nálunk kevésbé ismert), de van néhány rendes is, illetve eszméletlen mennyiségű bank zsúfolódik középen, kb. utcánként van egy. A város központi tere a Paradeplatz, itt találkozik vagy 7 villamosvonal (olykor elég hektikus a közlekedés emiatt), illetve kicsit följebb a Marktplatz, ahol a piac van kétnaponta.

Mannheim belső része

Egyetem

Ami rögtön feltűnik az embernek, hogy nem akármilyen az épület, ez kérem Versailles után a legnagyobb barokk kastély, de fontos kiemelnem, hogy egyel több ablaka van :) És igen, itt fogunk tanulni, nem hiába az egyetem marketingszövege "Study like royalty". Ezt aláírom, nem hiszem máshol egy barokk kastélyban tanulhatnék :)

A kastély, ahol tanulni fogok


Persze nem csak a kastélyból áll az egyetem, sok óra a környező épületekben van, a helyzet kicsit hasonló mint odahaza, elkerített Campus nincs, olykor át kell menni pár úton, hogy eljuss a megfelelő épületbe.
Ami az első napokon rögtön feltűnt, az a rengeteg diák. De tényleg, eszméletlen mennyiségű fiatal van itt, az első bulin is alig fértünk el. Mint később kiderült, nem véletlen a dolog, 12 ezren tanulnak az egyetemen, azaz kétszer annyian, mint odahaza.
Illetve nem tudtam nem észrevenni, hogy lényegesen több a lány, mint a fiú, okleveles nőcsábászok előnyben ;)
Az első napok a regisztrációval teltek, persze nekem ez se ment zökkenőmentesen. Mindenki más 2-3 óra alatt lezavarta a dolgot, nekem ehhez két nap kellett. Ebbe mondjuk beletartozik, hogy elő kellett kerítsék a Learning Agreementemet (persze mindenkinek még aznap visszaküldték e-mailben, amikor elküldte, csak az enyémet tüntették el), illetve amikor az ecUM kártyámat akartam megcsináltatni (ez az itteni diákigazolvány, sok egyetemi dolog ezzel megy) a beiratkozásom után kb. két-három órával, közölték, hogy az adataim még nem töltődtek át a rendszerbe a beiratkozásom óta (ami akkor már 2-3 órával ezelőtt volt), jöjjek később...

Órarend

Na ez is megér egy misét. Elképesztő mennyire össze-vissza van itt minden, sosem gondoltam volna, hogy visszasírom még egyszer az otthoni Neptun rendszert. Ott felvetted az óráidat, órarend összeállt és pont. Ha nem fértél be, akkor így jártál, nem voltál elég gyors. Ám itt ez nem így megy, olykor előre kell regisztrálni a tanárnál, majd az óra előtt egy nappal küldik a mailt, hogy okés, mehetsz. A kiválasztás meg persze legtöbbször véletlenszerű, ha nem volt szerencséd, akkor tervezheted újra az óráidat, módosítsd az LA-t, vagy menj sírni a tanárhoz, hátha mégis mehetsz. Szerencsére nekem nem kellett egyik kiszemelt kurzusomra sem e-mailt küldenem, csak a rendszerben, azaz a studentportálon kellett regisztrálnom pár kurzusra, és várnom, elfogadják-e. A portál órarend funkciója kissé egyedi ugyanis azt te állítod össze, hogy milyen órákat mutasson, azaz olyan kurzust teszel bele, amilyet akarsz, persze attól még lehet, hogy nem tudsz rá járni, de beleteheted. Nem értem a logikát, de biztos bennem van a hiba...
Olykor blokkosított szemináriumok vannak a tárgyakból (tehát 2 vagy 3 óra egymás után), és itt is van olyan, hogy csak két hetente van óra, sőt olykor még annál is ritkábban. Illetve az én esetemben majdnem az összes kurzusom a 2. héten kezdődik csak, első hetemen kőkemény 1 előadásom lesz. Végül is annál kevesebb az anyag...

Szabadidős programok

Az első héten csak egy Orientation session volt csütörtökön és pénteken, illetve egy Campus tour, hivatalosan más program nem volt, így kénytelenek voltunk magunknak vadászni vagy kitalálni a programokat. Mondjuk nem értem mi ebben a Welcome Week, ha csak csütörtökön van program, miért kellett már hétfőn itt lenni. Így jutottunk el az Erstsemesterparty-ra (kváziaz itteni Gólyabál), illetve az elsősök kocsmatúrájára. Találkoztam pár érdekes arccal ott, de azért érződött, hogy ez inkább a német diákoknak lett kitalálva. Természetesen itt is rengetegen voltunk, így miután a második kocsmába konkrétan alig fértünk be, ha WC-re akartam volna menni, nem tudtam volna, mert elállták az utat az emberek... Na ekkor léceltem le én.
Kedden tettünk egy kissebb sétát is Mannheimban, többek közt elmentünk a város egyik látványosságához, a Wasserturmhoz (víztorony). A torony körül pedig egy nagyon szép kis park van.

Wasserturm
Szökőkút a parkban
Tó a parkban

Csütörtökön volt az Erstsemesterparty a Schneckenhof-on, ez a kastély egyik belső udvarát jelenti, szinte minden héten rendeznek itt bulit. Fénykép sajnos nem készült, mivel elég sötét volt, de csak sok embert látnátok egy helyen.
Szombaton elkeveredtem egy házibuliba ismét németek közé (előre mondjuk ezt nem tudtam), de legalább kicsit gyakoroltam a németet, egész jól meg tudom értetni magam, csak a témák voltak korlátozottak. Vasárnapból lazy day lett, nem történt semmi, sajnos még annyira nem ismerem a többieket, remélem ez azért még változik.

Egyelőre ennyi nagy vonalakban, ígérem ennél hosszabb poszt nem lesz, maximum csak amikor a nagy összefoglalómat hozom nyilvánosságra.