Az "első" hét

Eltelt egy hét, ideje egy újabb bejegyzésnek. Miért az idézőjel? Mindjárt kiderül.

Ez a hét már kicsit gyorsabban pergett, mint az előző, a Nemzetközi diákoknak programokat szervező VISUM diákszervezet (kb. mint nálunk az ESN) aktivizálta magát, hétfőnként beszélgetős beülős (illetve egy idő után inkább már csak beállós) Stammtisch (Törzsasztal) lesz az L3-ban, keddenként International party és még sok program. De mindenről szépen sorban.
Az egyetem első hete elég érdekesen alakult, ahogy írtam már, minden a második héten indul, összesen egy darab előadásom volt Semantic Web Technologies-ből, illetve ajánlottak egy másik kurzust, ahol az előadáson a Scrum szoftverfejlesztési módszerről tanulunk, a gyakorlaton pedig ez alapján kell lefejleszteni egy mobil alkalmazást egy fodrászüzletnek. Az elméletben benne van egy egész napos látogatás az SAP-nál, a gyakorlatba pedig beletartozik egy 4 napos SAP HANA-platform tréning is ingyen (ezért is tetszett meg), hátulütője a dolognak, hogy ezzel semmilyen másik órára nem fogok tudni bemenni a jövő héten szerdától szombatig. Igen, itt olykor szombaton is van óra :(, szerencsére ez nem gyakori. A másik dolog, hogy az előadás és a gyakorlat külön-külön 6-6 kredit, így lehet kicsit sok lesz 46 kredit egy félévre, ettől függetlenül jelentkeztem mindkettőre, majd szortírozok.

A Stammtisch egész jól sült el, bár kicsit sokan lettünk a végére, ez már lassan megszokott, pár új arccal megismerkedtem. Bár azt a mai napig sem értem, hogy az egyik lengyel, de Angliában tanuló srác, akivel beszélgettem miért a LinkedIn-profilomat kérte el a Facebook helyett...
Kedden a partyn a nemzetünk színeit kellett viselnünk, mivel ezt nem tudtam előre, sajnos bár lett volna piros fehér zöld ruhám, mind pólók vagy ingek, így nem vehettem fel egyszerre többet :( De azért a másik két magyar lánnyal így is kiraktuk a magyar zászlót.

Szerdán egy szülinapi buliba csöppentem bele egy kanadai srác jóvoltából, ahol szintén megismertem pár amerikai srácot, illetve pár további lengyelt is. Szegények mondjuk kicsit már be voltak rúgva, de eszméletlenül megörültek, amikor megtudták, hogy magyar vagyok, azonnal jött a "lengyel magyar két jó barát, együtt harcol, együtt issza borát". Igazán különleges érzés volt, amikor azért voltam sztár, mert magyar vagyok :) Mondanám, hogy szereztem két jó havert, de sajnos tartok tőle, hogy nem is emlékeznek már rám. De majd a következő Stammtischen kiderül, már ha ott lesznek.

A következő megálló a csütörtöki Schneckenhof party volt, amit a lakótársam diákszervezete rendezett, úgyhogy a részvétel kötelező volt :) A party maga nem különbözött sokban az előzőtől, a zenén kívül minden ugyanaz. Pontosabban a DJ más, de ugye ő is nagyjából ugyanazokat a slágereket pakolja, pl. Avicci - Wake me up című örökbecsűjét szerintem lassan nem telik el nap, hogy ne hallanám legalább egyszer.

Szombaton a Visum szervezett egy kis portyázást a városban, meg kellett találni bizonyos helyeket és kideríteni egy-két infót, illetve olykor egy feladat végrehajtása volt a cél. Sajnos többször rossz irányban indultunk el, így két óra alatt a négy teljesítendő lapból kettőt sikerült megcsinálnunk, harmadiknál feladtuk, mivel csak 15 perc volt hátra. Hogy hogy nem, nem mi nyertünk...
Szombat este volt a Schlossfest, így a kastély részében az egyetemnek mindenféle koncert volt, illetve este Schneckenhof party. Utóbbira nem mentem el (kicsit elég volt a partyból a hétre), hanem Heidelbergbe mentünk át megnézni a tűzijátékot este. Éppen elértük a kezdetét, szép volt, bár többen sérelmezték, h túl rövid, amit mondjuk nem értek, egy tűzijáték általában 10-15 perc. Ha ennél hosszabbat szeretnél, gyere Budapestre Aug. 20.-án, na az nem rövid. Én legalábbis ezt mondtam nekik ;)

Vasárnap ismét egy lustálkodós napnak indult, de aztán este elmentünk Bad Dürkheimba a Wurstmarktra. Valószínűleg a Vurstli szavunk innen eredhet, mert igazából ahhoz tudnám hasonlítani, árultak ott mindent, édességtől kezdve, bigyókon keresztül a különféle sült kolbászig mindent. Meg persze bor is volt bőven, mert ez egyben Weinfest is. És persze rengeteg vidámparki játék, óriáskerék, dodzsem, Log Flume (vizes pályán mész egy farönk alakú csónakban, hasonló a Vidámparkban anno Insral Jump néven futott) szellemvasút, mintha az egész Vidámpark kitelepült volna, csak (sajnos) ezek a játékok sokkal jobbnak tűntek (lányok nem akarták kipróbálni őket, én meg egyedül... na értitek). A bor kifejezetten jó, egy édesebb traminit kóstoltam, a sült kolbász viszont egyenesen mennyei volt, életemben nem ettem még ennél ízletesebbet. Kár, hogy a bor is és a kolbász is elég drága mulatság itt (borból fél liter 5 Euró, egy kolbász zsömlében 3 Euró), de megérte. Pénteken megyünk vissza a Visum kíséretében és akkor talán (végre) pár játékra is felülünk.