2013. szeptember 22., vasárnap

A helyzet rendeződik

Csak tudnám minek teszek fogadalmakat, ha úgysem tartom be őket :) De most már hogy végre véglegesedni látszik az órarendem, valószínűleg szerdánként lesz időm bejegyezni, mivel aznap nincs egy órám sem, ahogyan pénteken sincsen. Igen, én sem igazán értem, hogy tudtam azt összehozni, hogy 6 kurzust hallgatok plusz még három német nyelvi kurzust, és még így is szabad a szerda és a péntek :) Ez valószínűleg attól lehet, hogy egyik órámhoz sem tartozik érdekes módon gyakorlat, csak előadás van, és abból vizsgázunk majd, illetve majd valamikor még egy csoportos beadandó feladat is vár ránk.

Csütörtökön volt az International Day az egyetemen, ahol körbe lehetett menni és végig lehetett nézni az összes országot, ahova az ember kiutazhat az egyetemről. Az országokat pedig stílszerűen az itt levő cserediákok képviselték.
Így rám Magyarország képviselete hárult, sajnos egyedül voltam, mert a többi magyarnak órája volt, megjegyzem egyébként nekem is, csak én ezt fontosabbnak gondoltam. Nos, nem ez volt az első tévedésem kint tartózkodásom alatt, és félek tőle, hogy nem is az utolsó. Nagy murinak harangozták be az eseményt, többször is kaptuk a spam-et az International Office-tól, hogy jöjjünk el képviselni, ahhoz képest nem volt nagy durranás. A magyar asztal a törökkel volt együtt és nemcsak ahhoz, de a többiekéhez képest is siralmas volt, az asztalon csak a Corvinus egyetem anyagai voltak, az egész rettentő üresnek hatott. Sok érdeklődő nem is volt, kb. 4-5 embert igazíthattam útba a 2 óra alatt. Én értem, hogy nyilván nem tudjuk felvenni a versenyt egy USA-val, vagy Nagy-Britanniával, de ezért nm érte meg kihagyni egy németórát az tuti. Bár a végén a szervező megnyugtatott, hogy pedig Magyarország és a Corvinus egyetem az egyik legnépszerűbb célpont a német diákok körében, csak remélni tudom, hogy ez így van.

A magyar stand. Elég szomorú látvány mit ne mondjak...

Az egyetem ablakaiban a nemzetek zászlói lógtak (amíg a szél fel nem csavarta őket). A magyart nem láttam köztük


Pénteken életemben először ellátogattam egy konditerembe, nevezetesen az egyetem konditermébe, ahol az első látogatás ingyenes. Egyik spanyol srác vezetett be engem a testedzés alapjaiba, hogyan is működik ez pontosan. Nem mondom, hogy mindent felfogtam, de az alapok megvannak :) Az viszont biztos, hogy a karom azóta is merev, lehet kicsit túlerőltettem.

Szombat ismét a testedzés jegyében telt, beharangoztak egy futóeseményt az FB-csoportban, sokakat érdekelt, gondoltam jó muri lesz. Aztán egyedül a szervező és én mentem el, meg még egy srác keveredett hozzánk még valahonnan. Azért lenyomtam az 5 kilómétert. Az este egy filmezéssel zárult.

Vasárnap ismét nem sok dologról tudok beszámolni, azon felül, hogy elköltöztem. Bizony, kicuccoltam a régi szobámból és bevettem az újat.
Ég veled régi szoba

És hello új
A felső kép a kirámolás utáni állapot, alsó pedig a berámolás utáni értelemszerűen. Szerettem a régi szállást, tágas volt rendezett, az újról ez már nem igazán mondható el. A közös konyhában rögtön egy kiborult szemeteszsák fogadott, illetve elég nagy a kupleráj és muslicák is vannak. Hát úgy néz ki, hogy az új lakótársaim nem éppen tisztaság és rendmániások, mint ahogyan az előző lakótársam volt, de majd csak lesz ez is valahogy, én inkább örülök, hogy tető van a fejem felett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése